A gyász az életciklus természetes része, amely önmagában nem igényel professzionális segítségnyújtást, a veszteség által kiváltott reakciók, magatartási formák együttese.

Ki ne hallotta volna azokat a bizonyos kliséket, amiket a gyászolóknak “tanácsolnak” ismerősök és ismeretlenek. Ne felejtsük el, hogy a jóindulat beszél belőlük, bizonyosan nem ártani akarnak. A veszteség, a gyász olyan speciális és viszonylag ritka helyzet az életünkben, amire nincs megfelelő eszközkészletünk, nincsenek sémák, pl. hogy hogyan reagálhatunk, érezhetünk. Ami sablon a fejünkben lézetik erről, azt a kulturális és társadalmi, családi sztereotípiák, elvárások, szokások alakították ki.

Amikor ezeket a tévhit-mondatokat hallod, szeretném ha tudnád, mindenki másként éli meg a gyászt, mindenkinek sajátos a veszteséghez való viszonyulása és a feldolgozás módja. Te úgy gyászolsz, ahogy szeretnél, ahogy tested, a lelked diktál, nem pedig az elvásárok, a külső nyomás. Csakis úgy, ahogy te jónak látod. Nincsen jó vagy rossz gyász, jó vagy rossz érzés. Csak gyász van, úgy ahogy van. Akármit is érzel, az normális, és hidd el, túl fogod élni, mert túl kell.

Amikor bizonytalan vagy magadban, az érzéseidben, vagy abban, hogy egyedül kell végigjárnod ezt a pokoli utat, akkor tudd, hogy lehet, érdemes segítséget kérni, és hogy nem vagy egyedül! A család, barátok, szakember (pszichológus, kineziológus, veszteségfeldolgozó tanácsadó, veszteségfeldolgozó csoport) segítségedre lehet a veszteségfeldolgozás folyamatában.

A fájdalmat, szomorúságot meg kell élni, le kell menni a hullámmal a mélybe. Ha ezt nem hagyod, ellenkezel, vissza fog nyomni később, talán még mélyebbre. Az érzelmeket ki kell adni, küldönben jönnek a pszichoszomatikus jelzések, végül valóban megbetegítenek az elfojtott, feldolgozatlan gombócok.

A 10 tévhit, ami nem hagyja, hogy megéld a gyászod:

1. “A gyász csak a halál után jön“

Nem igaz! A gyász már akkor is elkezdődhet, amikor tisztában vagyunk vele, hogy haláleset fog bekövetkezni, pl súlyos vagy tartós betegség során. Természetes, amit érzünk. A gyászmunka ilyenkor már a halál bekövetkezte előtt elindul.

2. “Erősnek kell lenned!“

Nem kell erősnek lenned vagy annak látszanod! Lehetsz gyenge, lehetsz megtört. Bárhogyan is érzed, ez természetes, hiszen elveszítettél valakit, aki az életed része volt. Engedd meg magadnak a fájdalmat, a szomorúságot, akkor is, ha ezt mások a tabuk miatt nehezen tolerálják.

3. “Mostmár eltelt x idő, ideje túllépned!“

A gyásznak nincs naptára, hogy kinyissa, belenézzen, és azt mondja: “Ma egy hónapja/éve/öt éve, hogy elveszítetted a szeretted. Ideje bepakolni a gyászhoz kapcsolódó érzéseid egy zárt fiókba, holnaptól pedig minden rendben lesz.” A gyász időtartamára nincsenek szabályok, Valakinél rövidebb, valakinél hosszabb időbe telik, hogy az élete újra elkezdjen hasonlítani a haláleset előttihez. Hogy újra nevetni tudj. Hogy a fájdalom helyét átvegye az emlékezés.

4. “Gyászolj egyedül!”

Nem vagy egyedül, nem kell egyedül megélned ezt a rendkívül nehéz és embertpróbáló helyzetet. Nem kell egyedül végigmenned ezen az úton. A család, a gyermekek, szülők, barátok, ismerősök, szomszédok, osztálytársak, stb szintén elveszítettek valakit, akit te is. Beszélgethettek, mesélhettek, nézegethettek fotókat együtt az elhunytról. Melengető érzés hallani, hogy a másiknak mennyit jelentett az elhunyt, vagy látni, hogy mennyien szerették. Ez nagyban segíti a veszteségfeldolgozást.

5. Ne sírj a gyerek előtt!

A gyermekek pontosan tudják, hogy mi történik, akkor is ha nem beszélünk róla (helytelenül). A gyerekek nagyon okosak, és mivel tudjuk, hogy más frekvencián rezegnek, sokkal könnyebben ráéreznek, ráhangolódnak ki nem mondott dolgokra. Ha a gyermeknek azt tanítjuk, hogy a problémáról nem kommunikálunk, az érzelmeinket elrejtjük, a sírást elfojtjuk, akkor hogy akarjuk megtanítani neki azt, hogy a veszteséget csak úgy fogja tudni feldolgozni, ha ez érzelmeit megélni? Arról nem is beszélve, hogy feltehetőleg ő is gyászol, hiszen ő is elvesztette ugyanazt a szeretett személyt. Nyugodtan sírjunk együtt, beszéljünk az érzéseinkről együtt, rajzolhatunk, táncolhatunk. A gyerekben egy hatalmas feszültség odódik fel ezáltal, hogy nincsenek tabuk, titkok, és szönyeg alá söprés. Megelőzhető így a viselkedés megváltozása, hangulatingadozások, dühkitörések, stb.

6. “Gyerünk, mozdulj ki, nem kuksokhatsz a szobában állandóan!”

Ha elmenekülsz pl otthonról, mert ott vannak a fényképek, az emlékek, a ruhák, illatok, az rendben van. Egy ideig. Ha elmész naponta két órát futni, merthogy most ez kapcsol ki, ez rendben van. Egy ideig. Ha a munkába temetkezel, túlórázol, új projektekbe keszdesz, ez is rendben van. Egy ideig. Ezek átmeneti energialeköltő tevékenységek. Elterelik a figyelmed, a gondolatokat a lényegről: a gyász megéléséről. Amikor készenállsz, akkor pedig szembe kell nézned ezzel a feladattal, a veszteségeddel. Megengedheted magadnak, hogy szomorú legyél, hogy a szobában legyél. Ha nincs kedved sétálni menni, a barátokkal bulizni, ez természetes, és rendben van.

7. “Nem is látszol szomorúnak, tehát nem is gyászolsz igazán!”

Nem igaz! Mindenki másként éli meg a veszteséget és más utat jár be a gyászfolyamatban. Valaki nagyobb érzelmekkel, valaki befelé fordulva, egymagában. Nem tehetünk minőségbeli különbséget gyász és gyász között és ehhez nincs is jogunk. Amihez joga van mindenkinek: olyan módon és intenzitással gyászolni, ahogy jónak gondolja. Tartsuk tiszteletben egymás gyászfolyamatát, ez garantáltan segít majd mindenkinek, aki a folyamat részese.

8. “Ne beszéljünk erről!”

Miért mondhatják ezt az emberek? Azért, mert sebeket szakít fel, érzelmeket kommunikál ki, formába önti az emlékeket, érzelmeket. Tehát, ez egy nagyon jó és hasznos dolog, habár fájdalmas. Beszéljünk az elhunytról, nevezzük nevén. Ne törüljük ki a nevét a családból, ő mindig a család része marad. Meséljünk történeteket róla, elevenítsünk fel régi emlékeket, a vicceseket is! A gyerekeknek mondjuk ki: “meghalt”. A gyerekek előtt ne használjuk az “elaludt”, “elment” kifejezéseket, ezzel teljesen összezavarjuk. A gyermekek tisztában vannak a történetekkel, tehát, hogy meghalt az illető. Ezzel maximum azt érjük el, hogy retteg majd minden elalvás, vagy anya munkába menetele előtt. Hiszen így kommunikáltuk ki a halál fogalmát: emegy, vagy elalszik és soha többet nem jön vissza. Beszéljünk tehát nyíltan, emlékezzünk szeretettel!

9. A gyász egyszer elmúlik

“A gyász nem múlik el. Nem múlik el, csak körbenövi az élet. Először még nincs más, csak a veszteség. Minden pillanatban. Élesen, kímélet nélkül szakít szét testet és lelket. Meg kell bolondulni, bele kell pusztulni a fájdalomba. Úgy érezzük nincs tovább. Ekkora hiánnyal, ekkora űrrel nem lehet tovább élni. Aztán az élet mégiscsak megy tovább. Makacsan halad, pereg az idő. Egyszer csak eljön a pillanat –ez csak később, visszatekintve válik világossá- amikor már nem fáj megállás nélkül. Kezdenek lélegzetvételnyi szünetek lenni a kín addig megállíthatatlannak hitt hömpölygésében. Percek, amikor lehet másra is figyelni. Szusszanásnyi kis szigetek. Aztán ezekből egyre több lesz. Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy reggelente, álom és ébrenlét határát már nem a jeges felismerés töri át, hogy nincs többé. Aztán, néha már mosolyogni is tudunk, amikor eszünkbe jut: „Hm, emlékszem milyen vicces volt, amikor….!” Az emlékek már nem fájdalmat hoznak, hanem hálát, hogy ő volt. Idővel lesz új öröm, lesz új lendület. Lesznek tervek, és új vágyak is. Lesz béke és elengedés, de a gyász marad, nem csökken. Az élet nő meg körülötte.” (Orvos-Tóth Noémi)

10. “Ne kérj külső segítséget, itt vagyunk neked mi, a csládod!”

A család és a barátok kiváló támasz, segítség a veszteségfeldolgozásban. Amíg te magad és ők is így érzik. Azonban eljöhet a pillanat, amikor már nem szeretnél többet erről beszélni nekik, vagy úgy érzed, ők tartanak máshol a gyászfolyamatban és már nem szeretnéd megosztani velük az állandó fájdalmad, érzéseid, gondolataid a témában. Vagy nem csak velük szeretnéd megoszatni. Egy szakember kívülről látja az eseményeket, külső rálátása van a történésekre, más szemszögbe helyezhet téged. Új megvilágításokat fedezhetsz fel magadban, a gyászmunkádban.

A Stumtem Temetkezésnél lehetőség van professzionális segítség igénybevételére. Az első konzultáció ügyfeleink részére díjmentes!

Veszteségfeldolgozó tanácsadás:

Hibbey Kinga, Stumtem Kft, Tata

06-20-426-8873

*Gyászfeldolgozás Tatán, Tatabányán, gyászfeldolgozó tanácsadás Komárom-Esztergom megyében*